2011. aug. 8.

beköszöntő

kik vagyunk ? néhány föllelkesült fiatal akik belefáradtak a modern világ pörgésébe, a nagyváros zajába blá blá blá ... szokványos történet lenne ez így. valójában esetünkben épp fordítva történt. mi itt nőttünk föl. óriási kertekben, kalandra csábító, nyitott kúria-parkokban, végeláthatatlannak tűnő szőlők sorai közt. megtanultuk, hogy tavasztól őszig nem sok idő jut egyébre. munka a kertben, a szőlőben. nyári munka a helyi téeszben, ha egy kis zsebpénzt akartunk, mert a szüleink nem osztottak csak úgy azért pénzt mert valamit megcsináltunk a családi gazdaságban. ez tulképp minimum elvárás volt. bevallom néha már nagyon utáltam, és határozottan el akartam szakadni onnan. nos ez igen jól sikerült... 310 km-re estem a töviről hegyire belém ivódott rédei lankáktól, de öcsém is Budapestig szaladt :) még a bort sem szerettem igazán. zsenge ifjúkorom bulizásainak alapkövei a kommersz rövidek voltak gyengécske hazai sörökkel kísérve... (erről azért majd dobok egy külön szösszenetet !) de a belém ültetett szőlőtő iszonyat erős gyökereket eresztett, nagyon nagyon mélyre. éveken át bírta a kopaszra metszést, tűrte a szárazságot és gondatlanságot. végül mégis szárba szökkent és szép gondolatok tömegét lengette felém levelein. már 5-6 éve, Szilvinek a feleségemnek nem kis hatására elkezdtem, elkezdtünk gondolkodni a bor-kereskedelmi tevékenység beindításán, pl a skandináv országok irányába. vagy kicsit később, elkezdtük számolgatni egy középméretű szőlőbirtok és borászat létrehozásának költségeit, bevételeit, hasznait. és mindeközben elkezdtük kóstolgatni a magyar borok kimeríthetetlen tárházának tételeit. eleinte, kispénzű közalkalmazottként, ifjú házasként persze csak az olcsó kategóriát. majd aztán egyre följebb kapaszkodva már a jobb és nevesebb vagy nevesebb de nem biztos hogy jobb borokat is. aztán egyszercsak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése